A Julie & Julia, ami ebben a hónapban kerül a mozikba, két nő igaz történetét meséli el, akik felfedezik a sütés-főzés mesterségét – és megváltó hatalmát. Meryl Streep játssza Julia Child-ot, aki a férjével él Párizsban az 1940-es évek végén, kissé unatkozik, és hamarosan felfedezi a francia konyha iránti szenvedélyét, ami híressé tette őt. Amy Adams játssza Julie Powell-t, egy önjelölt írót New York Cityben, 2002-ben. Megunta a kilátástalan munkáját, próbára teszi magát és megpróbálja mind az 524 receptet megfőzni Julia Child híres “Mastering the Art of French Cooking” c. könyvéből. Nora Ephron szőtte forgatókönyvvé a két nő életrajzát, amely vicces, megérintő, és szó szerint éhesen hagyja a nézőt. Most egy igaz főfogást kaptunk a rendezőtől és a sztároktól:

Julie és Julia

Nora Ephron: Az egyik olyan dolog amit szeretek ebben a filmben, hogy a nők képesek feltalálni magukat.

Meryl Streep: Mert kevesebbek vagyunk attól amit teszünk, és többek attól amik vagyunk. Soha sem fogok átjutni azon a tényen, hogy Julia Child híres könyve a “Mastering the Art of French Cooking” akkor lett kiadva amikor már majdnem 50 éves volt. Tehát igazán nem is volt “Julia Child” amíg 50 éves koráig.

LHJ: Miért gondolják azt, hogy az újrafeltalálás inkább női dolog?

Streep: A férfiak azt hiszik, hogy van egy útvonal vezet a sikerig. Úgy gondolom – a magam nevében beszélve – hogy a nők körültekintőbbek. Mindenre figyelünk – előre, hátra, oldalra. És sok más embert is számba veszünk a döntéseinknél.

LHJ: Amy, tudnál beszélni egy kicsit arról, hogyan hat ez az életedre? Azt olvastam, hogy amikor elkezdted a Junebug [Adams 2005-ös áttörő független filmje] forgatását, akkor egy afféle fordulóponton találtad magad.

Amy Adams: Igen, így volt. Azt gondolom, ez akkor volt amikor elhagytam a listámat arról hogy mit kellene tennem a koromban, mert nem tettem meg a nagy részét annak amit kellet volna 30 éves korom előtt. Emiatt megadtam magam a lehetőségnek amelyek az ellentétei voltak a megjósolt pályámnak.

Ephron: Azt olvastam, Amy, hogy azon gondolkodtál hogy fel kéne adnod a színészetet.

Adams: Gondolkoztam rajta.

Streep: De nem gondoljátok, hogy minden színész minden évben arra gondol, hogy “Oké, ez az. Mit csinálok?” Mindig újraértékelünk. A szélbe tartjuk az ujjainkat, “tényleg ez lenne az?”

LHJ: Hogyan tartjátok ezt frissen magatok előtt?

Adams: Egyszer egy nap, ez az egyetlen módja hogy ezt a megközelítsem. Amikor túl messze tekintek a jövőbe, vagy túl mélyen vizsgálódom a múltban egy őrült személlyé válok.

Ephron: Újságriporterként kezdődtem, aztán magaziníró lettem, aztán forgatókönyvíró lettem, aztán rendező lettem. Körülbelül 10 évenként volt egy pillanat amikor azt mondtam, még tudat alatt is, “Ez minden megtörtént?” Meg találnod a módjait hogy ezt frissen tudjad tartani. Hogy azt a dolgot csináljuk, ahogy mondják, ami rugalmas.

Streep: A színjátszás szerintem egy kicsit túl friss, mert négy havonta mindig valami újat próbálsz ki. A munkanélküliség mindegyik munka végén kinyitja a száját, és arra gondolsz: “Soha senki nem fog alkalmazni megint”, aztán megteszik. Soha nem sikerült azt éreznem hogy felvennének az új munkához. Mindig volt étvágyam minden egyes új dolgora, de bizonytalan is volt hogy jó lesz-e vagy sem.

Különböző Ízek Étvágyai
Ephron: Meryl, a 40 év a legtöbb színésznő számára egy Bermuda háromszöget jelent. Milyen nehéz volt behatárolni azt az időszakot?

Streep: Ami a 40-es éveiben nehéz volt, az az volt hogy négy kiskorú gyerekem volt. 43 évesen született meg a negyedik, az aztán volt valami. Igazán érdekes döntéseket kellet hoznom emiatt az új baba és az idősebb gyerekek miatt -Louisa 12 évvel fiatalabb mint Henry, a legidősebb. A szervezésről szólt és hogy a legkevésbé zavarjon mindenkit a családban.

LHJ: Egy olyan dolog van, amelyen úgy tűnik mind osztoztok a filmjeitek hősnőivel, az étvágy, amely segített nekik fejre állítani az életüket. Amy, beszélnél a saját éhségedről az életre nézve?

Adams: Az én éhségem nagyobb az életemben lévő egyensúly iránt, mint a bármire kifejezetten a karrieremmel kapcsolatban . Ránézek Nora-ra és Meryl-re, nekik csodálatos egyensúly van az életükben, ez a legnagyobb célom.

Streep: Julia-nak és Julie-nek, a filmbeli karaktereinknek, mind különböző ízekre van étvágyuk. Amy karakterének eltökéltsége van a túlélésre, és akarata van minden eséllyel szemben. Julia Child egy fiatal nő volt aki 6,2 láb magas volt. Jól nézett ki, de túl nagyméretű volt és ez hátrány volt az ő világában amikor a Smith College-ba való jelentkezés fő oka az volt hogy férjet találj magadnak. Átalakított valamit, amely vissza tudta adni az erejét és az örömét.

Adams: Szeretem hogy mindkét nő házas, mert ez megmutatja, hogy milyen csodálatos, támogató ember teheti lehetővé egy nőnek a cselekedeteket. Ez a saját életemben nagyon fontos volt.

LHJ: Mennyire?

Adams: A 20-as éveimet azzal töltöttem, hogy találjak egy férfit. Micsoda energia pocsékolás. De most van egy pasim, és fókuszálhatok arra, hogy nő legyek.

Ephron: Julia és Paul házasságban egy rossz pillanat sem volt, gondolom. A könyvében utal egy veszekedésre a kocsiban egy party után. Tudod, egy veszekedés egy majdnem 50 évig tartó házasságban legtöbbünk számára lényegtelen. Ez egy vad, kritikátlan szerelem volt. Én nagyon nem vagyok ilyen.

Streep: Erre törekedni kell.

Ephron: Kedvesebb voltál a férjeddel, Meryl? [Streep 30 éve házasságban él Don Gummer szobrásszal.]

 

Mit szólsz hozzá?